Az abortusz a nem kívánt terhesség megszakítását jelenti. Napjainkban ez egyre gyakoribb probléma.
Rendszerint egy leendõ anyuka akkor folyamodik ehhez a megoldáshoz, amikor váratlanul, felkészületlenül szerez tudomást a terhességérõl. Ezt a folyamatot sokan ellenzik, viszont sokan egyet is értenek vele. Tegyük fel, hogy egy friss házaspár a nászéjszakán elfelejtett megfelelõen védekezni; nem élnek rosszul, viszont még nincs meg a szükséges anyagi háttér egy, esetleg több utód felneveléséhez. Minden rendben megy, egészen addig, amíg ki nem derül, hogy a lány állapotos. Ilyenkor persze mindenki kétségbe van esve, a nagymamát a szívinfarktus kerülgeti, a szerencsétlen férjet pedig nem gyõzi szidni a lány apja, a felelõtlenségéért. Évekkel ezelõtt nem lehetett mást csinálni, mint plusz munkát vállalni mindenkinek, megszülni a gyereket és reménykedni, hogy nem jut a család az anyagi csõd szélére. Ha valaki meg amúgy is rossz körülmények között él, és - TV, valamint rádió hiányában valamivel el kell tölteni az idõt – mégis csak „becsúszik” egy gyerek akkor már olyan drasztikusabb eszközökhöz is folyamodnak a nem feltétlenül épelméjû szülõk, mint a gyermekgyilkosság. Pontosan ezért találták ki az abortuszt, hogy a nem kívánt gyerek soha ne is szülessen meg. Ez ezeknek a szülõknek megoldást jelent, viszont van, aki még így is megszüli a kisbabát, gondolván, hogy tíz másik gyerek mellé mit számít ez az egy, meg majd annál több segélyt kap az államtól. Sajnos vannak, akik ennél is furfangosabbak, és kegyetlenebbek: a kicsit megöli, elássa a kert hátuljában, viszont a segélyt még mindig kapja a gyerek után. Ez egészen addig jól megy, amíg a szomszédoknak fel nem tûnik, hogy újabban nem sétáltatnak a szülõk egyetlen újszülöttet sem, a kerti partiknál pedig nem engednek senkit sem a kert végébe, pedig a kutya állandóan ott kaparja a földet és megállás nélkül ugat. Ilyenkor jön a feljelentés, a rendõrség, a bíróság és az egész estés tényfeltárás valamelyik kereskedelmi csatorna magazinmûsorában. Viszont szerencsére ez csak ritkán fordul elõ. A legtöbb elkeseredett szülõ az abortuszt választja, bármennyire is ellenzik ezt a különbözõ humanista szervezetek, és az egyház. Szerintük ugyanis az abortusz is besorolható a gyilkosságokhoz, mert a magzat is ember, habár még elég fejletlen, de él. Õk a megoldást az önmegtartóztatásban, valamint a különbözõ terhességet megelõzõ gyógyszerekben látják. Csak sajnos nincs a világ minden részén gyógyszertár, de ha van is az már személytõl függ, hogy mennyire tudja a férfi és a nõ visszafogni magát.
Én, személy szerint ebben a kérdésben pártatlan vagyok, mind a két fél érvei logikusak és megértem õket. Mindenki maga döntse el, hogy neki mi a jó. De vajon ami a szülõk szerint jó, az vajon a magzat szerint is?